A Szent Anna-tó, Erdély egyik leglenyűgözőbb természeti csodája, a Csomád-hegység ikerkráterében fekszik, és Közép-Európa egyetlen épen maradt vulkáni tava. Már önmagában a geológiai tény is páratlan, de a helyet övező misztikumot és a látogatók lelkét megérintő mély érzéseket a tó keletkezésének legendája adja, amely évezredes eseményt burkol varázslatos mesébe, a gőg, a kegyetlenség és az ártatlanság összecsapásáról.
Valamikor régen, a mai Szent Anna-tó helyén és vele szemközt, a Bálványos-hegyén két magas hegy állott. Mindkettő tetején büszke, de gonosz szívű grófok építettek várat maguknak. Az egyik vár ura, Gáspár gróf, míg a vele átellenben lévő Sándor gróf – a két testvér – kevély, gőgös, irigy és kapzsi volt, akik szüntelenül versengtek egymással vagyonban és pompában, s kincseiket aranyból és ezüstből épített váraikban halmozták. A környék népét sanyargatták, rettegésben tartották, szívükben nem lakozott szeretet, semmi iránt.
Egy alkalommal egy messze földről érkező, gazdag utazó kért szállást Sándor gróf várában. A vendégnek gyönyörű, négy- vagy hatlovas arany-ezüst díszítésű hintója volt, melyet szilaj, tüzes lovak húztak. A kapzsi Sándor grófnak azonnal megtetszett a páratlan fogat, és hiába kérlelte, nem tudta megvásárolni. Ezért cselhez folyamodott: nagy mulatságot rendezett, ahol kockajátékon elnyerte a hintót lovakkal, szerszámmal együtt a vendégtől.
Másnap Sándor gróf boldogan száguldott át testvéréhez, Gáspárhoz, hogy eldicsekedjen a páratlan szerzeménnyel. Gáspár azonban irigységtől elvakulva fogadást ajánlott: ha egy napon belül nem szerez különb, még szebb és drágább hintót – egyes változatok szerint tizenkét lóval –, akkor minden vagyonát öccsének adja. A vereség gondolata szörnyű dühöt szült Gáspár szívében, és ördögi tervet eszelt ki. Mivel nem talált tizenkét párját ritkító lovat, a környék falvaiból összehívatta a tizenkét legszebb szüzet, akiket a győztes fogat elé akart befogatni a lovak helyett.
Pár óra alatt több száz lány gyűlt össze a vár falai alatt, s közülük választotta ki a tizenkét legszebbet. A legelső helyre, a fogat élére egy Anna nevű, patyolatfehér szépségű lány került. A szerencsétlen teremtéseket a nehéz hintó elé kötözték. Gáspár gróf felugrott a bakra, rittyentett egyet az ostorral és felkiáltott: "Gyí, előre, gyí!" A lányok reszketve, könnyezve próbáltak lépni, de a nehéz kocsit meg sem tudták mozdítani.
A vár ura szörnyű haragra gerjedt, és rézcsapós ostorával kegyetlenül rácsapott Annára, aki a legelől állt. A fájdalomtól Annának a hófehér húsából kiserkedt a vér, és jajszava felhatott a magas egekig. Amikor a gróf másodszor is rávágott, Anna térdre rogyott, és a mennyekhez fohászkodva megátkozta a grófokat: "Adjon Isten, hogy süllyedjen el a te várad, te kevély és gonosz úr, s ahol a lányok vére kiserkedt, ott egy tó legyen, amely eltemeti gőgödet és kegyetlenségedet!"
Isten meghallgatta az ártatlan lány könyörgését. A föld megmozdult, mennydörgés rázta meg a tájat, megnyíltak az ég csatornái. Az istentelen grófok várai a hegyekkel együtt roppant robajjal a mélységbe zuhantak. A helyükön másnapra egy sötét vizű tengerszem, a mai Szent Anna-tó tükrözte vissza a felkelő nap sugarát. A tó vizén hattyúk úsztak: a befogott lányok, akik megmenekültek. Kijöttek a partra, megrázták magukat, és visszaváltoztak leányokká, majd hazatértek falvaikba.
Egyedül Anna nem tért haza. A tó partján, a csoda helyén egy kis kápolnát épített, és életének hátralevő részét csendes imádkozással, szent életet élve töltötte. A környék népe messze földről zarándokolt a kápolnához, hogy együtt imádkozzanak a szent életű lánnyal. Anna halála után a tavat róla nevezték el Szent Anna tavának, megörökítve ezzel az ártatlan leány hitét és a gőg megbüntetését. A tó ma is ezen a néven őrzi a kráterben elnyelt gonoszság emlékét és a legenda igazságát.
0 Megjegyzések