Erdély gazdag és sokszínű kulturális öröksége számtalan kiemelkedő írót és költőt adott a magyar és az egyetemes irodalomnak. A történelmi és földrajzi sajátosságok, a magyarság megmaradásáért vívott küzdelem, valamint a multikulturális környezet különlegesen termékeny talajt biztosítottak az erdélyi irodalom számára, amelynek legnagyobb alakjai a régmúltban és a közelmúltban is maradandót alkottak.
Az erdélyi irodalom nagyjai a korai időszakban
Már a korai évszázadokban is feltűntek jeles erdélyi származású, vagy ott tevékenykedő szerzők. A reformáció idején kiemelkedő szerepe volt Heltai Gáspárnak (kb. 1510–1574), aki nemcsak prédikátor és nyomdász volt, hanem bibliafordításaival és prózai műveivel (pl. a Száz fabula) a magyar irodalmi nyelv fejlődéséhez is nagymértékben hozzájárult.
A Barokk kor neves alakja volt Bethlen Kata (1700–1759), az utolsó komoly irodalmi értékű erdélyi önéletírás (Önéletírása) szerzője, akinek műve a nehéz sorsú, de erős hitű erdélyi főúri asszony küzdelmeit örökíti meg. A felvilágosodás idején az erdélyi nyelvújítók (például Barcafalvi Szabó Dávid) is jelentős hatást gyakoroltak a magyar irodalomra.
A 20. század irodalmi megújulása
A magyar irodalomtörténet szempontjából meghatározóvá az első világháború utáni időszak vált, amikor a trianoni békeszerződés következtében Romániához került Erdélyben a magyar irodalmi élet újjászerveződött. Ekkor született meg az erdélyi magyar irodalom fogalma, amely az egyetemes magyar irodalom szerves részeként, de sajátos transzilván szellemiséggel és történelmi helyzettel jellemezhető.
Ennek a kornak egyik legfontosabb írója Kuncz Aladár (1885–1931), a Fekete kolostor című regény szerzője, aki az első világháború alatt elszenvedett franciaországi internálását örökítette meg, de emellett irodalomszervezőként is jelentős volt, hiszen 1924-ben elindította az Erdélyi Helikont című folyóiratot. Az Erdélyi Helikon írói csoportosulás, melynek tagjai a marosvécsi kastélyban gyűltek össze évente, a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom legfontosabb műhelyévé vált.
Ebbe a körbe tartozott a székely származású Tamási Áron (1897–1966) , akit regényeiben és novelláiban (pl. Ábel a rengetegben, Jégtörő Mátyás, Tündérkert) a székely nép erkölcsi tartása, mondavilága és humora tette utánozhatatlanná. Áprily Lajos (1887–1967) költészete a tiszta formák, a természeti élmények és az erkölcsi felelősség mélységes lírájával gazdagította a magyar költészetet.
Reményik Sándor (1890–1941) kolozsvári költő a megmaradás, a szülőföldhöz való ragaszkodás és a transzilván sors poétája volt, a Templom és iskola gondolata fémjelzi művészetét. Berde Mária (1889–1949) és Kós Károly (1873–1959) is elévülhetetlen érdemeket szereztek az irodalomban és a kultúraszervezésben. Kós a Varjúnemzetség című regényével és építészeti munkásságával vált Erdély jelképévé. Bánffy Miklós (1873–1950) politikus, díszlet- és jelmeztervező, az Erdélyi történet című monumentális regénytrilógia szerzője, az erdélyi arisztokrácia alkonyát ábrázolta.
A második világháború utáni időszak
A második világháború utáni romániai magyar irodalom is rendkívül gazdag és sokszereplős. A kommunista diktatúra idején a sors és a magyarság megmaradásának kérdései kerültek előtérbe.
Székely János (1924–1992) költő, drámaíró, esszéista munkássága a 20. századi magyar irodalom egyik csúcsa. Lírájában (pl. Amíg a vers eljut hozzád) a lét alapvető kérdéseire keresi a választ, drámái (Caligula helytartója) az egyén és a hatalom viszonyát boncolgatják.
A kortárs erdélyi magyar irodalom meghatározó alakja volt a "székely trubadúr", Kányádi Sándor (1929–2018), akinek lírája (pl. Valaki jár a fák hegyén, gyermekversei) a népi hagyományokat és a modern költészetet ötvözi, miközben a kisebbségi sorsot is hűen ábrázolja.
Bodor Ádám (1936–) prózaíró, a sajátos, fiktív és abszurd világot teremtő Bodor-próza megteremtője (Sinistra körzet, Az érsek látogatása) a 20. század végi magyar irodalom egyik legfontosabb alkotója.
Mellettük számos más tehetséges költő és író emelhető ki: Lászlóffy Aladár (1939–2009) sokoldalú költészete, Sütő András (1927–2006) drámái (Csillag a máglyán), Farkas Árpád (1945–) költészete vagy a kortárs irodalom olyan fontos szerzői, mint Balázs Imre József (1976–) vagy Demény Péter (1972–).
Erdély tehát az évszázadok során a magyar kultúra egyik legfontosabb forrásvidéke volt, melynek írói és költői mind a maguk korának, mind az egyetemes magyar irodalomnak maradandó értékeket adtak át.
0 Megjegyzések