A székely népviselet méltóságteljes és letisztult, mely a székelység identitásának, társadalmi helyzetének és életkorának vizuális kifejezője volt évszázadokon át. Bár sok eleme közös más magyar népviseletekkel, a székely ruházat jellegét leginkább a házi előállítású anyagok – gyapjú, kender, len és juhbőr – dominanciája, valamint a díszítések viszonylagos tartózkodó egyszerűsége határozza meg, szemben a gazdagon hímzett erdélyi viseletekkel. A viselet egyes darabjai falucsoportonként, sőt falvanként eltérő jegyeket viseltek, segítve ezzel a helyi hovatartozás felismerését.
Férfi Viselet
A székely férfi viselet legjellegzetesebb darabja a szűkszárú, ványolt nyersfehér gyapjúszövetből készült harisnya, amelyet hibásan gyakran nadrágnak is neveznek. Ez a ruhaeszköz helyenként zsinórozással (rendi hovatartozás szerint piros, fekete, vagy más színekkel) vagy vitézkötéssel volt díszítve. Eredetileg a vitézkötéses harisnyát csak a katonai tisztséget viselő nemesek és lófők viselhették, de a motívumok és színek (pl. Csíkszék: lófők piros, jobbágyok fekete zsinór, Udvarhelyszék: fekete zsinór, Felcsík és Gyergyó: piros vagy fekete-piros-fekete) vidékenként más-más társadalmi jelentéssel bírtak. A harisnya fölött a derekat széles bőröv (dészü, boglárszíj) szorította.
Az ing hosszú volt, álló gallérú, vászonból vagy kendervászonból készült, derékban toldott és eresztékkel bővített, kivetve viselték. Borjúszájú ujjakkal rendelkezett. Felsőruhának a férfiak ujjast vagy posztólájbit (élénk színű ujjatlan mellény, háziszőttesből) viseltek. Hidegebb időben erre posztóujjast, rövid zekét (cedele), vagy a szabad székelyek esetében szürke, a jobbágyoknál fehéres zekét is felöltöttek. Jelentős szerepet kaptak a prémes holmik is: a rövid, elöl csukódó kisbunda ujjatlan mellényként vagy az ujjújas bunda rövid kabátként szolgált, míg a bokáig érő, drága kozsak (nagybunda) a jómódúak és fuvarosok viselete volt.
A fejviselet nyáron fekete nemez- vagy szalmakalap, télen pedig prémkucsma vagy báránybőr sapka volt. Lábbeliként bocskort, oldalt fűzős cepőköt és leggyakrabban fekete csizmát hordtak.
Női Viselet
A székely női viselet központi elemei a kétrészes felsőruha: a rokolya (szoknya) és a mellény. Az ingek többnyire gyolcsból készültek, hosszúak voltak, bevarrott ujjakkal és gallérral vagy fodorral, esetleg szegletes kivágással. Újabb viseleti elemként jelent meg a rövid ing pendellyel (alsószoknya).
A rokolya derekában korcba szedett, alján bársony szegővel díszített szoknya volt. Különösen jellegzetesek a Hargita keleti oldalán (Gyergyói-, Csíki-, Kászoni-medence) hordott színes csíkozású háziszőttes rokolya. A csíkok szélessége és színe (pl. fekete, bordópiros, élénkpiros, zöld) nemcsak a falvankénti, hanem az életkor szerinti különbségeket is jelezte. Az idősek sötét, fekete színeket hordtak fekete köténnyel; a középkorúak élénkebb csíkozásút fehér blúzzal és fekete köténnyel; míg a fiatalok és gyermekek fehéret vagy élénkpiros-fekete csíkozásút fehér blúzzal, a rokolya anyagából készült mellénnyel és fehér köténnyel. Előtte háziszőttes kötényt (katrinca vagy surc) kötöttek.
A mellény (lájbi) rövid és karcsú, készülhetett a rokolya csíkos anyagából, vagy egyszínű bolti kelméből, bársonyból, zsinórozva vagy gyöngyökkel díszítve. Télen a nők is hordtak a férfiakéhoz hasonló hosszú posztóujjast (szokmány) vagy bundát.
A fejviselet az asszonyi státuszt jelezte: a férjes asszonyok főkötőt és fejkendőt viseltek, míg a lányok hajukat általában két ágba fonva, szalaggal díszítették, vagy pártát hordtak.
Lábbeliként az idősebb nők fekete csizmát, a fiatalok pedig piros csizmát vagy cipőt viseltek.
A székely népviselet szépsége a házilag előállított anyagok minőségében és a formák harmonikus egységében rejlik. A gyári anyagok megjelenésével, a 19. század végén a viselet kezdett hanyatlani, de az identitás kifejezőeszközeként a mai napig jelentőséget tulajdonítanak neki. A viselet a közösségi és nemzeti tudat fontos jelképe, melynek ápolása és viselése ma is ünnep a székelyek számára.
0 Megjegyzések